Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán.
Nemesi családból származott. Szüleitől tanult írni, olvasni, hiszen szegénységük miatt nincs pénzük, hogy iskolába járhasson. Már 14 évesen pénzt keres, mint segédtanító. 1833-ban sikerül beiratkozni a Debreceni Református Kollégiumba. 1836-ban beáll vándorszínésznek. Ez mély nyomot hagyott benne (Bolond istók, 1873). Nemsokára hazatér, megnősül, felesége Ercsey Julianna.
1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázatot hirdetett, amit Arany megnyert a Toldi-val. Sikerült a figurát mint a magyarság tipikus figuráját megalkotni: Toldi a nemesi származású, paraszti életformában élő ember egy jellem lesz, mely magán hordozza a magyar ember nagy hibáit: a fékezhetetlenséget, az indulatosságot, a hirtelenharagúságot, de mellette az erényeket is: a büszkeséget és az anyaszeretetet. A Toldi sikere óriási lett, s így megszületik a folytatás is: Toldi estélye és Toldi szerelme. A Toldi estéjében az öregkorát meséli el. Toldi Miklós gyilkosságot követ el.
A szabadságharc bukása után Arany elsősorban lírikus költeményeket írt. Elsősorban az foglalkoztatta, hogy miért bukott el a szabadságharc, s ki érte a felelős. A Letészem a lantot című versben megkérdőjelezi, hogy érdemes-e a költészettel foglalkozni. A vers hangulatára a depresszió a jellemző.
1851-től Arany a Nagykőrösi Gimnáziumban tanít. Itt írja a legszebb balladáit: Walesi bárdok, Zách Klára, Mátyás anyja.
Arany balladáit megkülönböztetjük, mint korai (Szőke Panni), nagykőrösi (Ágnes asszony), öregkori (Hídavatás). Téma szerint osztályozva beszélhetünk történelmi (V. László), paraszti (Tengerihántás) és városi balladákról (Hídavatás). Az Arany-balladák egyik legfontosabb, középpontban álló problémája a bűn és bűnhődés kérdése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése