Móra Ferenc 1879. július 17-én született Kiskunfélegyházán. Amikor Móra született, szülei már három éve földhözragadt szegény emberek voltak. Gyermekkorában a faluszéli szegény gyermekek sorsát viselte. Egyetlen igazi játéka volt: az olcsó körtemuzsika; a többit maga alkotta sárból, agyagból, pipacsból, bogáncsból.
A kenyérkeresõ munkával is korán megismerkedett. “Akkora lehettem, mint most az unokám, csakhogy én már olyan idõs koromban komoly tényezõje voltam a Daru utca gazdasági életének."
Móra Ferencet írni-olvasni az édesanyja tanította meg. Télen kis lakásuk ablaka volt a tábla, az édesanyja gyûrûsujja rajta a palavesszõ. Középiskolai tanulmányait a kiskunfélegyházi gimnáziumban végezte, ahol jelesre érettségizett. Ekkor jelennek meg elsõ írásai is. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte földrajz és természetrajz szakon. Egy évig Felsõlövõn tanítóskodik, majd 1902 tavaszától a Szegedi Napló munkatársa lett. Ez a város vált szellemi otthonává, írói pályája teljesen összeforr Szegeddel. Itt segítõ társak állnak mellette, s 1902-ben feleségül veszi diákkori szerelmét, Walleshausen Ilonkát, s ettõl kezdve a családi otthon melege, szeretete Móra pihentetõje és erõsítõje lesz. Panka érkezése után vált igazán teljessé a család.
1913-ban Móra lesz a Szegedi Napló fõszerkesztõje, majd 1917-ben a Somogyi könyvtár igazgatója. S közben állandóan írt a fiatal olvasóknak. 1902 karácsonyán jelent meg elsõ önálló mûve, Az aranyszõrû bárány címû verses népmeséje.1905-ben megismerkedett Pósa Lajossal, s az általa szerkesztett gyermekújságban, Az Én Újságomban 1922-ig több mint ezer írása látott napvilágot. Állandóan írta a fiatal olvasok gyönyörködtetésére a verseket, meséket, történeteket azért, hogy adjon egy kis vidámságot, és minden gyermek szomorúságát elvegye, azét is, “aki csak a bábuja kitört fogát siratja, azét is, akit szalmavackon, fûtetlen szobában a hideg ríkat meg.”
A Tanácsköztársaság leverése után Móra “jegyes” ember lett, az ellenforradalom feketelistájára került, kivették a kezébõl a Szegedi Napló szerkesztését is, s csak Szeged irodalombarát rendõr-fõkapitányának köszönhette, hogy tevékenységének nem lett súlyosabb következménye.
A 20-as évek második felére jut el írói pályájának delelõjére. 1927-ben, 48 éves korában hat kötetben adják ki mûveinek gyûjteményét. Híres történelmi regénye, az Aranykoporsó 1932-ben jelent meg. Ez volt az utolsó nagyobb írói vállalkozása. Talán sohasem született volna meg ez a szép történelmi regény, ha nem lett volna Móra régész is, a régmúlt korok kultúrájának tudós vallatója.
A betegség közben mintha összpontosított támadást intézne szervezete ellen. 1933 nyarán a karlsbadi fürdõn keres gyógyulást, ahol valamikor Arany János is kúráltatta magát. A nyarat követõ õsz és a tél már a betegséggel való reménytelen küzdelmével telik el. 1934. február elsõ vasárnapján még cikke jelenik meg a Magyar Hírlapban, de négy nap múlva, 1934. február 8-án már halott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése